Ötvösművész, nemezelő.
A Debreceni Tanítóképző Főiskolán kíváncsiságból csatlakoztam az ottani zománcműhelyhez, ahol három évet töltöttem. 1985-ben hívtak meg a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepre, ahol felfedezték tehetségemet. Ekkor tudatosodott bennem, hogy a tűzzománccal szeretnék foglalkozni. Kezdetben zománcképeket, majd oltárokat, térbeli plasztikákat is készítettem, ékszerekkel később kezdtem el foglalkozni.
Ehhez a munkához szükséges egyfajta nyugalom, képesség az elvonulásra, a befelé figyelésre, hiszen az ősi rekeszzománc technika, amellyel dolgozom, különösen sok és hosszadalmas lépésből áll. Csodának tartom, ahogyan a halott, rideg anyagból a tűzben nemesedve alkotás születik.
A zománc mellett, annak mintegy ellensúlyozásaképpen a puha anyag, a textil, s különösen a gyapjú, mindig is vonzott. A finom, puha szálakból szeretetteljes simogatással új minőség, egy kedves személyes tárgy neme(ze)sedik. Az elmúlt évek alatt fokozatosan mélyítettem el ismereteimet a nemezelés terén, s tudásomat rendszeresen átadom a Motolla Egyesület-Debrecen alkalmain.